Láthatatlan Valóság

A viselkedésére mindig van ok

Mostanában olyan harcias, földhöz vágja a játékot, ha szerinte nem jól sikerül a rajza dühösen összegyűri és elhajítja. Odavág a tesójának, szinte ok nélkül és kiborul dolgokon, de nagyon. Pedig semmi nem történt mostanában, és olyan jó kedélyű gyermek. Vidáman telnek a napjai, sok mosollyal és nevetéssel. Közben meg megjelenik ez a mérges kismalac viselkedés… Tovább »

Kezdem őt megérteni

Mennyit változott pár év alatt! Minden téren! Komolyodott, szabálykövetőbb lett, aztán van véleménye is, amolyan felnőttes, mégis a gyermeki viselkedéssel működik. Hogy lehet ez, nem is tudom. De most már, hogy figyelem őt és felfedeztem benne sok jellemvonást, kezdem őt megérteni. Csodálatosan jó érzés. Hogy értem őt! És a legszebb, hogy most már ezt ő… Tovább »

Csodálatos felfedezés

Amikor ráébredsz, hogy valójában nem tudod, mi van benne, az első pánikrohamok és kétségbeesett pillanatok után elkezdheted nem bántani magad! Miért mindig ez a konklúzió? Hogy rosszul csináltad? Nincs olyan édesanya, aki ne hibázna! Nincs is ezzel semmi baj! De nincs ám! A lényeg, hogyha rájöttél, hogy valamit elrontottál, javíts. Önmagadban, a helyzeteden vagy épp… Tovább »

A világ dolgai

Mennyi mindent foghat fel egy gyermek a világ dolgaiból? Mit láthat meg a környezetéből és hogyan szelektál, mire kíváncsi, és mi az, ami nem érdekli? Hogyan tágul a rálátása, a befogadása és mely területek vonzzák? Belegondoltál már valaha is ebbe? Gyermeked különálló lény, egyedi gondolkodással és érzésvilággal. Ismered őt? Tudod, mi zajlik benne? Azt gondolhatjuk… Tovább »

Számára nem fontos

Mi történt vele? Olyan szépen megtanulta ovis korban, hogy ha hideg van, kell a sál, sapka. Most meg megfeszül egy pillanat alatt, ha rá akarom adni. Arról nem is beszélve, hogy a mosdóhasználat utáni kézmosás az már felejtő lett. De hát hogy lehet ez? Nagyon elfoglalt, elfelejtette, vagy épp „nincs kedve” a válasz. De a… Tovább »

Érdekesen értelmezi

Miért van az, hogy ha valami vicceset csinál és én elnevetem magam, ő magára veszi és azt mondja kinevettem! Pedig dehogy nevettem ki, egyszerűen olyan mókás volt, amit csinált, hogy megnevettetett. Nem őt nevettem ki. És szinte minden alkalommal, amikor hasonló helyzet van, hogy elnevetem magam, ő megsértődik, sőt van, hogy sírva fakad, mert én… Tovább »

Másképp gondolja

Hazafelé a suliból gyermekem arról mesélt, hogy jött egy új fiú az osztályba. Pár nappal később a fiú már „nagyon kedves” státuszt kapott, pár hét és ő lett a szerelem. A lányom boldogan ecsetelte, hogy lassan megkérik a kezét és tuti ez a fiú lesz a férje, mert ők összeházasodnak. Aha, persze. Mondom is a… Tovább »

Egyedi kis világa van

Eddig észre sem vettem, de ahogy a múltkor beszélgettünk, olyan érdekeseket mondott. Neki a csúnya bácsi nem az, aki egy ronda ember, hanem ő valami más szerint mondja, hogy csúnya, talán hogy rossz vagy undok az az ember. És a szépet is simán rámondja egy számomra teljesen hétköznapi emberre. Olyan érdekesen látja a világot. Vajon… Tovább »

Ha figyeled, felfedezed

Leültem a kanapéra kávézni, miközben gyermekem a nappaliban legózott. Olyan jól elvolt. Én pedig csak néztem. Rég volt ilyen, hogy csak úgy figyeltem őt. Még anno, amikor pici baba volt, akkor minden pillanatban csak rá figyeltem. Ahogy aludt, ahogy szopizott, aztán később, amikor mászott és fel-felállt, meg a játszótéren a homokozóban. Figyeltem rá és figyeltem… Tovább »

Figyelünk egymásra

Mi lehet fontosabb a szeretetteljes családnál? Amikor haza érsz öröm tölt el, mert otthon vagy, megérkeztél. A rengeteg dolgod mellett ott vannak a szeretteid, akik miatt érdemes élni. Apró örömöket, boldog pillanatokat ajándékoztok egymásnak. És ha nem is állandóan, de a nap folyamán többször is jól érzed magad. Értékeled a mosolyt, az ölelést, amit gyermekedtől… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!