Hetek óta csak búslakodik, megszakad a szívem, hogy így látom! Nem tudom mit tegyek, hogyan segíthetnék neki. Pedig igyekszem. A kedvenc ételét főzőm neki és próbálok a kedvében járni, de nem sokat használ. Le van törve, nagyon odavan, hogy az apjával szétmegyünk. De az a sok veszekedés. Jobb lesz így. Ő nem ezt látja, csak… Tovább »
Olyan bánatos, hogy segítsek neki?
Hetek óta csak búslakodik, megszakad a szívem, hogy így látom! Nem tudom mit tegyek, hogyan segíthetnék neki. Pedig igyekszem. A kedvenc ételét főzőm neki és próbálok a kedvében járni, de nem sokat használ. Le van törve, nagyon odavan, hogy az apjával szétmegyünk. De az a sok veszekedés. Jobb lesz így. Ő nem ezt látja, csak… Tovább »
Egészen egyszerűen! Ne kalandozz el a múltba, és ne fuss előre a jövőbe. Persze, h ez ilyen egyszerű lenne, de nem az. Mert sosem vagyunk abban a pillanatban, amiben éppen valóban vagyunk, legalábbis agyban tuti nem ott vagyunk. Hanem előrébb, mert hát még ezt is meg kell csinálni, és oda is kell érni és különben… 
Nem értem, hogy tudnak a gyerekek olyan hirtelen átváltani. Az egyik percben még sír, mert elesett, aztán a másik percben pedig már kacag, mert fogócskázik a barátjával. Hogy van ez? Persze megint szalad, nem számít h az előbb taknyolt el. És mindig vidám, hogy csinálja? Persze mi baja lehetne, gyerek. De akkor is. Szeretnék én… 
Amikor nehéz időszakot élsz meg, mennyire erősít az a tudat, hogy mindig minden változik és hogy ezáltal ennek a borzalmas helyzetnek is vége lesz egyszer? Mennyire ad erőt, hogy lesz ez sokkal jobb is? Mert mindig van valahogyan és semmi nem marad úgy, ahogy van, még ha te nagyon is el vagy keseredve vagy nagyon… 
Olyan félénk és csendes gyermek. Sosem áll ki önmagáért, persze én is ilyen vagyok, de azt semmiképp nem szeretném, hogy önbizalomhiányos legyen. Nagyon ügyes és okos fiú, csak kicsit visszahúzódó. Irigylem, aki olyan határozott, ők hogyan csinálják? Minden ember más, mindenki mást tapasztalt gyermekkorban és mindenki más jellemet választott magának. Ne hasonlítgasd magad máshoz! Talán… 
Kislányom nagyon jól vette a sulikezdést, sok barátot szerzett, jól érzi magát az osztályában. Azonban van két gyermek, aki mindig piszkálja, mint mindenki mást is, persze ez nem vigasztal minket. Elgondolkoztam hát, hogy mit is javasoljak a gyermekemnek, mint használható ötlet, ami be is válhat. Arra jutottam, hogy mondja meg a két gyereknek, hogy nem… 
Komoly döntés előtt álltam! Megtartsam a „véletlen” becsúszott harmadik gyermeket vagy vetessem el. Sosem voltam abortusz párti, de már a korom sem mellette szól, és a két gyermekem is nagyobbacska, szóval eldilemmáztam, mit is lenne jó tennem. A kanapén ülve a kávémat kortyolgattam és ezen a szitun morfondíroztam, amikor a kisebb gyermekem odaült mellém. Megkérdeztem… 
Befejeztem a mosogatást, amikor a gyermekem megjelent a konyhában. Felháborodottnak tűnt, szép szemecskéit tágra nyitotta, miközben mintha magában mérgelődött volna. Meg sem tudtam kérdezni, hogy mi lelte. Egyszerűen csak mondta magától. Hogy most már ideje megtanulnom védelmet kérni, mert nem vigyázhat mindig rám. El akarták venni az erőmet, de nem hagyta. Kérjek védelmet magamra. Nem… 
Azt mondják, hogy így sok mindenre megtudom a választ. Ha csendben vagyok. Persze vannak kétségeim, hiszen ha most nem tudom a válaszokat, akkor ha meditálok, honnan tudnám?! De egy próbát megér. Sok a kérdés bennem, még több a kétely, így jól jönnének azok a válaszok. Eldöntöttem, megpróbálom. Leülök és csendben maradok. Első lépésnek jó! De… 
A gyermeki rajzolás nem csak a kézügyességet fejleszti, hanem a lelki fejlődést is. Mivel a gyermek odafigyel arra, amit csinál. Alkot és eközben befelé figyel. Önmagára. Csendben van. Neki nem zsibog az agya a különböző gondolatoktól, egyszerűen csak alkot. Éppen azt, amit gondol, pontosabban, amit érez. Ez a csodálatos bennük, hogy amíg mi oly nehezen… 