Láthatatlan Valóság

Együtt hívjuk le Urielt!

Kisfiamat letettem már aludni, amikor is halkan belopództam a szobájába, mert bent felejtettem nála a telefonomat. Meglepődtem, mert ugyan néma csend volt, ő még nem aludt. Ült az ágyában lehunyt szemekkel. Hát nem tudtam mire vélni, így megkérdeztem jól van e. Persze, mondta és én megnyugodva elindultam kifelé, de utánam szólt. Azt mondta, hogy ha… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!