Nem értem, hogy vagyunk barátnők, ő és én. Teljesen különböző típusok vagyunk. Mármint gyermeknevelés terén. De komolyan. Én a laza szülő, aki nem ugrik, ha a gyerek elesett, hagy kelljen csak fel önmaga és igenis vállalja csak a vele járó történéseket. Na meg persze nem lesem ám minden sóhaját, de nem ám. A barátnőm, na… Tovább »
A túlaggódó és a lexarom típus
Nem értem, hogy vagyunk barátnők, ő és én. Teljesen különböző típusok vagyunk. Mármint gyermeknevelés terén. De komolyan. Én a laza szülő, aki nem ugrik, ha a gyerek elesett, hagy kelljen csak fel önmaga és igenis vállalja csak a vele járó történéseket. Na meg persze nem lesem ám minden sóhaját, de nem ám. A barátnőm, na… Tovább »
Azt szeretném, hogy öntudatos és határozott legyen, hogy az életben többre vigye, mint én. Hogy szeressen élni és jól csinálja majd, amit csinál, de legfőképp, hogy azt csinálja, amit szeret. Legyen képes megteremteni a saját boldog életét. De hogyan is tudná ezt megtenni? Mit tudnék neki adni, hogyan tudnám segíteni őt, hogyan erősíthetem az életben… 
Hetek óta csak búslakodik, megszakad a szívem, hogy így látom! Nem tudom mit tegyek, hogyan segíthetnék neki. Pedig igyekszem. A kedvenc ételét főzőm neki és próbálok a kedvében járni, de nem sokat használ. Le van törve, nagyon odavan, hogy az apjával szétmegyünk. De az a sok veszekedés. Jobb lesz így. Ő nem ezt látja, csak… 
Nem értem, hogy tudnak a gyerekek olyan hirtelen átváltani. Az egyik percben még sír, mert elesett, aztán a másik percben pedig már kacag, mert fogócskázik a barátjával. Hogy van ez? Persze megint szalad, nem számít h az előbb taknyolt el. És mindig vidám, hogy csinálja? Persze mi baja lehetne, gyerek. De akkor is. Szeretnék én… 
Kislányom nagyon jól vette a sulikezdést, sok barátot szerzett, jól érzi magát az osztályában. Azonban van két gyermek, aki mindig piszkálja, mint mindenki mást is, persze ez nem vigasztal minket. Elgondolkoztam hát, hogy mit is javasoljak a gyermekemnek, mint használható ötlet, ami be is válhat. Arra jutottam, hogy mondja meg a két gyereknek, hogy nem… 
Az esti pusyval picit megcsúsztam, mert még össze kellett pakolnom a konyhát, így gyermekem már ágyban volt, amikor mentem az esti pusymat letudni. Nem léptem be az ajtaján, mert beszélt, hogy kihez nem tudtam. De köszönöm, jó, szeretem és hasonló szavakat hallottam. Amikor csend lett, már nem beszélt, beléptem hozzá. Ő ragyogott és mosolygott és… 
Végképp nem értem! Egyszer figyeljek rá és lássam meg ha baja van, de ne kérdezgessem, mert az nem mindig jó, aztán ha végre elmondja – amikorra már le is tettem róla, hogy megtudom, mi zajlik a gyermekemben – az kiborít, mert a story az gáz. De ne olvassak be a gyereknek, hanem értsem meg és… 
Mennyivel jobb, amikor elmondja, mi van benne! Persze olykor sokkol, nagyon is, de legalább elmondja. Néha nem értem, hogy lehet egy gyermekben ennyi negatív érzelem, egyáltalán hogy alakul ki benne? És most már azt is értem, hogy ezeket fel kell dolgoznia. Nekem is, pedig nem én éltem át. Benne van harag, gyűlölet, bosszúvágy. Pedig az… 
Nagyon kiakasztó, amikor látom, hogy baja van, rá is kérdezek, és nem mondja! A semmi a válasz, meg az elfordulás, vagy ami ennél is jobb, a durca. Még ő sértődik meg, mert hát minek nyaggatom. Nincs baja! Aha, de közben látom, hiszen az anyja vagyok, látom, hogy baja van. És sehogy sem tudom belőle kiszedni…. 
Miért van az, hogy ha valami vicceset csinál és én elnevetem magam, ő magára veszi és azt mondja kinevettem! Pedig dehogy nevettem ki, egyszerűen olyan mókás volt, amit csinált, hogy megnevettetett. Nem őt nevettem ki. És szinte minden alkalommal, amikor hasonló helyzet van, hogy elnevetem magam, ő megsértődik, sőt van, hogy sírva fakad, mert én… 