Láthatatlan Valóság

Ismerem jól, én is ilyen vagyok

Megdöbbentő, amikor magamra ismerek benne. Hogy lehet, hogy így hasonlít rám? Nem mindenben, de vannak jellemvonások, mintha lemásolta volna. Ahogy reagál dolgokra, ahogy mindent elfelejt, pedig ő még igazán fiatalka ehhez. De imádom, amikor megkérdezi hova tette le a kedvenc plüss nyusziját, amit épp egy fél perccel azelőtt hagyott a kanapén. Hát vicces tud lenni,… Tovább »

Hogy lehet jól reagálni?

Komolyan néha nehéz megértenem. Semmiségen feszül meg és a nagyobb dolgok, amik igazán nehézséget okozhatnának, azok meg sem kottyannak neki. Hogy lehet a plafonon 3 másodperc alatt, amikor szinte apróság, ami történt? Érdekesen tud válaszreakciót produkálni. Annyira másképp reagál, fura, hogy mennyire fordítottan. De tényleg, a nehezebb szitukat észre sem veszi, valahogyan ösztönösen jól reagál… Tovább »

Találjam ki?

Igyekszem rendben lenni magammal, persze hogy tudom, hogy ez is fontos. Csak hát mégis mindig én vagyok az utolsó. Magamra van a legkevésbé időm. És amúgy is, a gyerek fontosabb. Neki viszont én kellek. Egy biztos háttér. Aki most bizonytalan. Hajjaj, ördögi körforgás ez. De hogy szánjak magamra időt, amikor neki kell a figyelem, a… Tovább »

Kezdem őt megérteni

Mennyit változott pár év alatt! Minden téren! Komolyodott, szabálykövetőbb lett, aztán van véleménye is, amolyan felnőttes, mégis a gyermeki viselkedéssel működik. Hogy lehet ez, nem is tudom. De most már, hogy figyelem őt és felfedeztem benne sok jellemvonást, kezdem őt megérteni. Csodálatosan jó érzés. Hogy értem őt! És a legszebb, hogy most már ezt ő… Tovább »

Csodálatos felfedezés

Amikor ráébredsz, hogy valójában nem tudod, mi van benne, az első pánikrohamok és kétségbeesett pillanatok után elkezdheted nem bántani magad! Miért mindig ez a konklúzió? Hogy rosszul csináltad? Nincs olyan édesanya, aki ne hibázna! Nincs is ezzel semmi baj! De nincs ám! A lényeg, hogyha rájöttél, hogy valamit elrontottál, javíts. Önmagadban, a helyzeteden vagy épp… Tovább »

Olyan mint az időjárás, nem így neveltem!

Van egy napunk, ami olyan jól telik, kedves és szófogadó, olyan kellemesen eltöltjük az időt. Aztán nem tudom mi történik és undok lesz. Bemakacsolja magát és egyszerűen nem lehet vele bírni. És amikor csak úgy ok nélkül undok, hát végképp nem értem. Vannak napok, amikor segít nekem teríteni és magától megy, előkészíti a pizsijét az… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!