Láthatatlan Valóság

Mennyit változott pár év alatt! Minden téren! Komolyodott, szabálykövetőbb lett, aztán van véleménye is, amolyan felnőttes, mégis a gyermeki viselkedéssel működik. Hogy lehet ez, nem is tudom. De most már, hogy figyelem őt és felfedeztem benne sok jellemvonást, kezdem őt megérteni. Csodálatosan jó érzés. Hogy értem őt! És a legszebb, hogy most már ezt ő… Tovább »

Amikor ráébredsz, hogy valójában nem tudod, mi van benne, az első pánikrohamok és kétségbeesett pillanatok után elkezdheted nem bántani magad! Miért mindig ez a konklúzió? Hogy rosszul csináltad? Nincs olyan édesanya, aki ne hibázna! Nincs is ezzel semmi baj! De nincs ám! A lényeg, hogyha rájöttél, hogy valamit elrontottál, javíts. Önmagadban, a helyzeteden vagy épp… Tovább »

Miért van az, hogy ha valami vicceset csinál és én elnevetem magam, ő magára veszi és azt mondja kinevettem! Pedig dehogy nevettem ki, egyszerűen olyan mókás volt, amit csinált, hogy megnevettetett. Nem őt nevettem ki. És szinte minden alkalommal, amikor hasonló helyzet van, hogy elnevetem magam, ő megsértődik, sőt van, hogy sírva fakad, mert én… Tovább »

Hazafelé a suliból gyermekem arról mesélt, hogy jött egy új fiú az osztályba. Pár nappal később a fiú már „nagyon kedves” státuszt kapott, pár hét és ő lett a szerelem. A lányom boldogan ecsetelte, hogy lassan megkérik a kezét és tuti ez a fiú lesz a férje, mert ők összeházasodnak. Aha, persze. Mondom is a… Tovább »

Eddig észre sem vettem, de ahogy a múltkor beszélgettünk, olyan érdekeseket mondott. Neki a csúnya bácsi nem az, aki egy ronda ember, hanem ő valami más szerint mondja, hogy csúnya, talán hogy rossz vagy undok az az ember. És a szépet is simán rámondja egy számomra teljesen hétköznapi emberre. Olyan érdekesen látja a világot. Vajon… Tovább »

Leültem a kanapéra kávézni, miközben gyermekem a nappaliban legózott. Olyan jól elvolt. Én pedig csak néztem. Rég volt ilyen, hogy csak úgy figyeltem őt. Még anno, amikor pici baba volt, akkor minden pillanatban csak rá figyeltem. Ahogy aludt, ahogy szopizott, aztán később, amikor mászott és fel-felállt, meg a játszótéren a homokozóban. Figyeltem rá és figyeltem… Tovább »

Mi lehet fontosabb a szeretetteljes családnál? Amikor haza érsz öröm tölt el, mert otthon vagy, megérkeztél. A rengeteg dolgod mellett ott vannak a szeretteid, akik miatt érdemes élni. Apró örömöket, boldog pillanatokat ajándékoztok egymásnak. És ha nem is állandóan, de a nap folyamán többször is jól érzed magad. Értékeled a mosolyt, az ölelést, amit gyermekedtől… Tovább »

Minden nap egy picit odafigyelek rá, megfogadtam. De ezek a rohanó napok, hát nem fér bele, valahogy mindig lemarad. Annyira sajnálom, de egyszerűen, ha megfeszülök sem megy. Mikor figyeljek oda? Annyi minden van. Persze ő is, hogyne ez nem kérdés. De ha hazaérünk, elvan a dolgaival, aztán mire ráérnék épp már vacsi, meg az esti… Tovább »

Egy gyermeket nehéz nekünk szülőknek megérteni. Olyan dolgokon sírnak, ami számunkra semmiség és fel sem tűnik nekik néhány komoly felnőtt probléma. Persze nem is baj. Aztán ott van, hogy mit hogyan reagálnak le, az ő saját kis világuk egyedi szűrőrendszerrel rendelkezik. Így nem tudhatod, mikor épp mi zajlik ott legbelül csemetédben. Úgy 5-7 éves kor… Tovább »

Néha úgy elbizonytalanodom, hogy jól csinálom e. Amikor baba volt, még csak azon aggodalmaskodtam, hogy eleget eszik e, vagy épp jól fel van e öltöztetve. Most már az is aggodalommal tölt el, ha nem mesél. Láthatóan van benne valami, amit nem oszt meg. És hát, hogy teremtsek időt egy meghitt beszélgetésre, amikor állandóan rohanunk és… Tovább »