<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Láthatatlan Valóság</provider_name><provider_url>https://lathatatlanvalosag.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Eva Evans</author_name><author_url>https://lathatatlanvalosag.cafeblog.hu/author/eva_evans/</author_url><title>Csak pozitívan</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;&lt;img class=&quot;alignleft size-medium wp-image-278&quot; src=&quot;https://lathatatlanvalosag.cafeblog.hu/files/2018/04/2.8-spirituális-gyermeknevelés-300x194.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;194&quot; /&gt;Nem értem, hogy tudnak a gyerekek olyan hirtelen átváltani. Az egyik percben még sír, mert elesett, aztán a másik percben pedig már kacag, mert fogócskázik a barátjával. Hogy van ez? Persze megint szalad, nem számít h az előbb taknyolt el. És mindig vidám, hogy csinálja? Persze mi baja lehetne, gyerek. De akkor is. Szeretnék én is mindig vidám lenni, pozitívan szemlélni a világot. És mosolyogni!&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Nekünk felnőtteknek ez miért nem megy? Mert tele vagyunk nyűggel, meg gonddal meg tennivalókkal, meg kötelezettségekkel. Borzalom. Hogy mosolyogjon így az ember? Sehogy. De nem jó ez így. Nagyon nem. Szóval én igyekszem. Mosolyogni. Mégiscsak rajtam múlik! Hogy hogyan érzem magam, csakis rajtam múlik. Mármint az a része, hogyan reagálom le a dolgokat. És én igyekszem jól lereagálni a dolgokat, pozitívan szemlélni az élet adta feladatokat. Vidáman és lelkesen, elfogadva, amit kapok. Hálás szívvel. Na persze ehhez idő kellett, nem is kevés.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Mert anno háborogtam és kritizáltam és utáltam mindent, ami nem volt kedves a számomra. Így visszagondolva, borzalmas voltam. Pedig jó gyerekkorom volt, aztán valahol félúton elhagytam a mosolyomat és a lelkesedésemet. De a gyermekem születésével visszatalált hozzám a vidámság és öröm. A csecsemőkorral járó nehézségek ellenére. Ott akkor elhatároztam, hogy összerakom magam és elkezdtem pozitívan szemlélni a világot. Azóta sok mindenen mentem keresztül, de bizton állíthatom, hogy nagyon hasznos út volt és rengeteg tanultam és fejlődtem.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A pozitív nézőpont nem nagy ördöngösség, mégis ha felületes hozzáállásról van szó, az nem sokat ér, mert csak egy látszat kép lesz, a külvilág felé. Azonban, ha valóban változtatni szeretnél a hozzáállásodon azt belül kell elkezdened és ahogy a fentiekben is le van írva, az út nem egy megállós, cseppet hosszabb utazást hoz. Tele döccenőkkel, kisebb hegyekkel és völgyekkel, mégis jó élményekkel és szép tájakkal fűszerezve. Ha meghozod a döntést, hogy változni akarsz, akkor tedd is meg az első lépést és utána a többit is, haladj a saját tempódban, senki nem siettet.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Figyeld a gyermekedet, ó honnan hozza a vidámságát? Keresd meg magadban is, minek tudsz igazán örülni, és hozd be az életedbe. Legyen örömforrásod és értékeld is azt. Mosolyogj, ha jól érzed magad!&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://lathatatlanvalosag.cafeblog.hu/files/2018/04/2.8-spirituális-gyermeknevelés-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>