1.0Láthatatlan Valósághttps://lathatatlanvalosag.cafeblog.huEva Evanshttps://lathatatlanvalosag.cafeblog.hu/author/eva_evans/<p style="text-align: justify"> </p> <p><img class="size-medium wp-image-63 alignright" style="text-align: justify" src="https://lathatatlanvalosag.cafeblog.hu/files/2018/01/f1.1-257x300.jpg" alt="" width="257" height="300" /></p> <p style="text-align: justify">Most meg egy kis ördögfióka lett. Nem mindig, persze hogy nem, de sokszor kibírhatatlan. Nem ért a szóból és mintha süket lenne. Kikészít. Van elég bajom nélküle is, nem kell még hat lapát rá. Az élet nehéz, ott a meló és a folyamatos logisztika, mit és hogyan oldjak meg. Elegem van, ez sok már. Nagyon sok. És akkor itt a gyermek aki tényleg olyan édes volt picinek. Jó most is az. Néha. Nem értem, hogy lett ilyen kis piszok. Nem erre neveltem. Vagy hát nem így akartam. <strong>Lehet keveset foglalkozom vele</strong> és mindez a viselkedés csak figyelem felhívás felém? Hogy anyaaa én is itt vagyok? De hát minden este együtt vacsizunk tévé és tab nélkül. Az jó nem? Mit csináljak még? Legalább ez a kevés van. Beszélgetünk is vacsi közben. Megtudom milyen volt a napja. Ismerem a barátait és tudom mit tanul a suliban. Szóval figyelek rá. Asszem. <strong>Vagy lehet nem így kell</strong>. De ott vannak a hétvégék, együtt vagyunk. Jó nem megyünk minden szombaton kirándulni, azaz nagyon ritkán van amolyan családi program. Hajaj, <strong>lehet elrontottam</strong> és minden miattam van? Most akkor nem is tudom. De miért ilyen ez a gyerek? Mit csináljak? Állandóan szemtelen és undok is, és el sem hiszem, de direkt nem csinálja meg amit kérek. Hogy lehet ez?</p> <p style="text-align: justify">Volt már benned hasonló dilemma? Futott végig benned ilyesmi gondolatmenet? Bennem is és minden édesanyában. Mert jók akarunk lenni, jól akarjuk csinálni. <strong>Valami ismeretlen mérce szerint,</strong> mi <strong>tökéletesen akarjuk csinálni.</strong> És ebben a nagy akarásban azt felejtjük el, hogy <strong>nem kell</strong> tökéletesen, nem is lehet. És nem is kell. A nagy jól akarom csinálni törekvésben kisiklik a lényeg. Az a pici kis lényeg. Amihez nem is kell akaraterő, sem feszített arcizmok, mint egy kamumosolyhoz, sőt még erőn felül sem kell logisztikázni, hogy beleférjen a napunkba. Az élet mostanság valóban rohan, legalábbis mi így érzékeljük. Bármennyire is ügyesen bánunk az időnkkel valami mindig lemarad, valami eltolódik és úgy látszik sosem érünk a végére. De a sok kötelezettség előtt, mögött, mellett, ott vannak a privát életünk kulcsszereplői. <strong>Ők a fontosak, és a velük töltött idő.</strong> A minőségi idő. Amikor is figyelünk a másikra. Lehet ez pár perc, este lefekvés előtt, vagy a vacsora asztalnál de akár a kocsiban, suliba menet. Bárhol lehet és bármikor, amikor együtt vagytok. <strong>Figyelj a másikra. Hallgasd meg.</strong> Ne felszínes csevejt ejtsetek, legyen benne igazi őszinte érdeklődés, figyelmes hallgatás és kérdésre adott megfelelő válasz.</p> <p style="text-align: justify">Nem olyan nehéz ugye? Vagy talán mégis. A beszélgetések nagy része napjainkban igencsak felszínes. Vagy ha kicsit bizalmasabb a kapcsolat, akkor panaszkodós. De nem meghitt, sem nem őszinte és semmiképp nem vidám vagy épp pozitív. Észrevetted? A gyermekeddel miről beszélgettek? <strong>Te megnyílsz felé? Ő nyitott feléd? Tudod a titkait?</strong> Ismered mi van benne? Belül? Mit érez? Miről mit gondol? Miben hisz?</p> <p> </p> <p style="text-align: justify">Ahhoz, hogy megismerhesd őt, elsőként tisztában kell lenned önmagaddal! <strong><a href="http://www.lathatatlanvalosag.hu/gyermeki-lelek/">Kérd ajándék e-könyvedet</a></strong> és kezdj el közelebb kerülni önmagadhoz, hogy közelebb kerülhess gyermekedhez!</p>rich